Valószínűleg sokan közületek tisztában vannak azzal, hogy Nyugat-Európában igen elterjedtek a 802.11 szabványú
vezeték nélküli hálózatok, mind SOHO (Small Office - Home Office) mind publikus környezetben.
Londoni utazásom során erről próbáltam minél átfogóbb képet kapni, és mindezt cikk formájában a HuWiCo
égisze alatt közreadni Nektek.
Vizsgálódásom foként a publikus hotspotokra terjedt ki, de ezek keresése közben bizony ráakadtam nagyon sok
rosszul beállított, nem "közhasználatra" szánt magánhálózatra is.
Ez utóbbival kapcsolatban nem győzzük hangsúlyozni a biztonság fontosságát. Egy kis irodába telepített és
rosszul konfigurált hálózat kiváló célpont lehet a kezdő kalózoknak, hisz semmilyen kihívást nem jelent
adatokat nyerni illetve kárt okozni ezekben a rendszerekben. Londoni járkálásaim során számtalan helyen
akadtam olyan (magán-) hálózatokra, ahol az access-point a gyári beállításokkal működött, automatikusan
osztott IP címet és körülbelül 15 másodperc alatt lehetett elérni az Internetet.
Ezeken a helyeken általában 512/512 kbps sebességű kapcsolat volt, de volt szerencsém 1 mbites vonalat is használni. Valószínűleg megcsapta a technika szele ezeket a kisebb cégeket, de nem fordítottak
időt/energiát az eszköz beállítására. A HuWiCo céljai közé tartozik, hogy Magyarországon átérezzék a SOHO
környezetben a biztonság szükségességét, és leírásainkkal, tanácsainkkal megpróbáljuk megkönnyíteni a
felhasználók dolgát.
Áttérve a publikus elérésekre Londonban nagyon sok helyen: tereken, parkokban, kávézókban és sokszor az
utcán egy padra leülve is jó eséllyel találhatunk ilyen hálózatokat. Ha egy kávézóban, üzletben,
étteremben WiFi elérés található, azt általában a kirakatra vagy bejáratra ragasztott matricák jelzik.
Néhány kép a teljesség igénye nélkül:
A matricákon a legtöbb helyen nem jelzik, hogy ingyenes vagy előfizethető elérést kínálnak.
Már Európába is megérkezett Amerika legnagyobb kávéház-lánca a Starbucks Café, amelynek kijelölt üzleteiben a T-Mobile mobilszolgáltató hotspotját használhatjuk, persze csak ha lapul a bankkártyánkon néhány felesleges angol font. A pultos hölgy nem tudott bővebb felvilágosítást adni a hotspotról, de egy szórólaphoz azért hozzájutottam, ami minden beállítást és tudnivalót elmond a szolgáltatással kapcsolatban.
Ugyanígy fizetős szolgáltatást kínál a Café Nero ahol a Surf and Slip eszközeit vehetjük igénybe,
ehhez minimum 5 fontra lesz szükségünk. Sajnos az eladóktól itt sem szórólapot, sem információt nem kaptam
arra vonatkozóan, hogy miként fizethető be ez a pénz, de feltételezem, hogy a pultban kell kupont vásárolni,
csak rossz embert kérdeztem...
A McDonald's üzletei Anglia legnagyobb telefonszolgáltatójával, a British Telecommal karöltve nyújt
ugyancsak pénzért elérheto szolgáltatást. A BTOpenzone név egy kicsit trükkös,
hisz szó nincsen nyitott hálózatról, bankkártyánk számát megadva vásárolhatunk hozzáférést, vagy az Orange
mobilszolgáltatónál kapott azonosítónkat adhatjuk meg a splash screenen. Feltételezem, hogy az Orangenál is elő kell fizetni
a szolgáltatásra, és így kapunk hozzáférést a BT hálózatához Angliaszerte. A McDonald's, ahol próbáltam
a szolgáltatást, igencsak zajos volt, munkára nem feltétlenül alkalmas, és még a BigMacbol a saláta is ráesik a gépre?
A Victoria pályaudvar mellett akadtam rá egy ugyancsak fizetős szolgáltatásra, amely a MyCloud
(az én felhom) nevet viselte, bankkártyánkkal fizethetünk az elérésért, és mindezt ebédünket fogyasztva
egy kellemes parkban, madárcsicsergéssel a háttérben. (Itt jegyzem meg, hogy nem volt szükség a vásárlásra,
hisz itt akadtam rá a legjobb - 1mbit - sávszélességre, amely valamelyik közeli irodából "szivárgott ki".
De a madárcsicsergés és az ebéd megvolt.)
Ingyenes elérést kínál a Virgin Megastore legtöbb üzlete, én a Picadilly Circusnél és az Oxford Streeten
próbáltam. Utóbbi helyen nagyon kellemes környezetben élvezhetjük az 512/512 kbps sebességű Internetet,
ugyanis kanapék, kis asztalok és folyamatos zene gondoskodott jólétemrol. Egy kávézó is muködött itt,
úgyhogy kifejezetten kellemes hely volt fáradt lábaim pihentetésére egy tejeskávé mellett. Itt történt meg
velem, hogy egy igencsak szakadt külsejű, szódásüveg aljával felszerelt "úriember" megkérdezte tőlem, hogy
ingyenes-e a WiFi elérés, mert nemrég vett PCMCIA kártyát a laptopjához, és jönne használni. Igen,
ez Európa. A Virgin üzleteiben a ReadyToSurf? szolgáltatását használhatjuk, akik nem rendelkeznének
WiFi-képes laptoppal, azok a pénztáraknál vásárolhatnak kupont az elhelyezett
Internet terminálokhoz.
További hotspotokat találtam városszerte parkokban, amelyekhez minden további nélkül tudtam kapcsolódni,
és az Internetet használni, ezek általában "wireless" SSIDvel dolgoztak és ugyancsak 512/512 kbps
sávszélességet nyújtottak, de nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ezek publikus hotspotok voltak.
Már felvettem a kapcsolatot egy helyi "illetékessel", úgyhogy ha bármi fejlemény van, akkor mindenképpen
kiegészítem a cikkemet.
Mindent összevetve igen kellemes volt az utazásom, és nagyon jó volt, hogy szinte bárhol ültem le egy
10-15 perces pihenésre, el tudtam érni az e-mailjeimet, híreket, térképeket, információkat a környékrol,
és mindezt anélkül, hogy egy árva pennyt költöttem volna Internetezésre. Azt hiszem ez nagyon sok turista
és odalátogató üzletember szempontjából pozitív, és alig várom (várjuk), hogy Budapesten is hasonló
helyzetben legyünk, és legyenek a hozzánk látogatók.
